Haruno Mi - Játék

-Aha értem. *Néztem elgondolkodva, majd egy szomorkás mosoly jelent meg az arcomon.* Valahogy rájöttem, hogy manapság a család és vagyon számít még itt is.*Aztán félszemmel a táskámra pillantottam és elkezdtem kutakodni benne majd Amanojakut a topjánál fogva kihúztam és a fiú orra elé raktam.*Ő a védelmező szellemem, vagyis ott megtudom idézni minden rituálé nélkül is és nem vesz olyan sokat sem az energiából. De viszont nagyon szeret itt időzni. Igaz Amanojaku?
Amikor a szellem lány észrevette, hogy bemutattam kitépte magát a kezemből és a pad háttámlájára szállt majd bólintott egyet hogy jelezze egyet ért velem.
Jaku:-Amanojaku a jég szelleme vagyok és Alex védelmezője is. Nyugodtan hívhatsz Jakunak is. Ahogy hallottam akkor te egy ember vagy egy félvér vagy?

-én ember vagyok csak értek a mágiához meg minden fegyverhez*mosolygok majd leülök melléjük* -Félre érted a családom másik fele félvér de ugyan olyanok mint mi csak ők örökké élnek mert főnixek*nevet egy kicsit* de legalább töllük kaptam ezt a kabátot *mutatja a különleges toll díszítést a kapucnin és mutatja a anyagját* de amúgy milyen cukii vagy te kis jég szellem...bocsánat*meg köszörűli a torkát

-Értem.-mosolygok rá kedvesen.-Mindig ilyen kis...öhm...félénk vagy?-érdeklődöm.-Szereted az almát?-nyújtom ki a kezemet és teremtek egy almát a tenyerembe.

Jakuval együtt néztük a kabátját majd sóhajtottam egyet és elkezdtem a táskámba matatni majd egy nyalókát elővéve elkezdtem enni miközben néztem őket. A kislány a cuki szón meglepődött majd a fiú vállára lebegett.
-A látszat néha csal. Attól hogy ilyen aranyos vagyok ezzel a lánnyal elég erősek vagyunk együtt. De azért köszi te meg nem nézel ki olyan rosszul ahogy Alex leírt.
Lepődve nézzek rájuk és elvörösödve nézzek a másik oldalra miközben elhúztam a számat. "Jaku én kinyírlak!" Sziszegtem magamnak, majd miután lenyugodtam megfordulva ridegen megszólaltam.
-Amúgy amilyen sokat beszéltünk ma még nem tudom a nevedet. Hogy hívnak? Szerintem te már tudod az enyémet, de azért elmondom. Alex Sean, ha jobban tetszik hívhatsz Al-nak.

*kicsit pislogok rá amikor Jaku mondta hogy máshogy írt le Alex de kicsit elmosolyodom majd meg fogom a kezét és egy puszit ádok rá -Arok Glomran vagyok *elengedem a kezét* hmm Alex amúgy milyen volt a nyalóka? tudtad hogy regenálja a sebeket?

Kicsit zavarba jövök, nem tudom mit kellene reagálnom.
-Sajnálom hogy ilyen vagyok. -pillantok az almára majd azonnal lesütöm a tekintetemet.

-Ohh, talán nem szereted az almát? És a vérnarancsot?-változtatom át pillanatok alatt.

Teljesen elképedek amikor megcsókolja a kezemet, levegőhöz sem jutok. Amikor elengedi vörösen babrálom a kezemet és idegesen nézzem a földet.
-öhm..nem tudom meg soha sem mert egy srác aki elkezdet zaklatni a barátaival meg ette és a tanár nem szerezte vissza tőle.
Mondtam idegesen és elfehéredtek az ujjaim ahogy mérgembe össze szorítottam az öklömet.

-Még nem ettem ilyet.
Sóhajtok egy nagyot.
-Elnézést a zavarásért. -hajolok meg tiszteletteljesen.

-Zavarásért? Milyen zavarásért?-értetlenkedem, majd a kezébe nyomom a gyümit.-Ezt edd meg!-utasítom.-Jobb kedved lesz tőle! Nekem elhiheted!-kacsintok rá.

-Esélytelen. -mormogom majd óvatosan beleharapok a gyümölcsbe.
-Finom. -szólok érzelemmentes arccal ami lehet rémisztő látvány.

Az arckifejezésétől, a hideg futkos a hátamon.
-Örülök, hogy ízlik!-facsarok ki magamból egy mosolyt, majd megérzek valamit.-Vigyázz!-lököm a fiút a hátam mögé és felhúzok egy fény pajzsot. A szemem rögtön ragyogni kezd. A szememből áradó fény végig megy az egész testemen és átalakulok tündér alakomba.-Junnei Yagami!-sziszegem.-Mit keresel te itt?

Junnei:
A suliba, mint mindig könnyedén bejutottam. Elkezdek a folyosón sétálgatni. Meglátok egy kis srácot és egy ismerős alakot a folyosó végén ácsorogni. Hm, fincsi pipihús, gondolom. Feléjük dobok egy tűz gömböt. A pipike erre a háta mögé löki a srácot és pajzsot állít.
-Hm, egy tündér! Még hozzá Aria hercegnő! Fincsi!-vicsorítom ki a fogamat mosoly képen.

Meglepődök a támadástól de attól még inkább hogy a lány megvédett. Még sosem védett meg senki. A támadót figyeltem majd a lányt és kíváncsian várom mi történik.
~Remélem nem kell azt bevetnem.
Kicsit aggódok a lányért.

-Neked nincs keresni valód itt!-mondom neki szépen lassan hercegnőhöz méltóan.
-Egy gyönyörű lányt keresek éjszakára!-kacsint rám.-Szerintem te pont jó lennél nekem.-próbál meg elbűvölni.
-Azt te csak hiszed!-vált zöldre a szemem. A folyosó padlózatát feltörve özönlik be a rengeteg inda és kúszó növény. Elkapva Yagami-t.-Hagyd el ezt az iskolát!-húzzák végig a növények a földön.
-Azt hiszed ilyen könnyen legyőzöl?!-változik át hydra alakjába, szét szakítva az indáimat. Ezzel fájdalmat okozva nekem. A földre rogytam.

Csata hangjai ütik meg a fülemet. Nem nehéz megtalálnom a forrását. Aria az, és az az idegesítő pasas... A lány a földön hever, indái szétszaggatva.
Átváltozom, és közéjük ugrom.
- Tűnj el! - mordulok rá a férfira.

Yagami:

A másik lány jöttére nem számítottam, nem szabad túl nagy feltűnést keltenem.
-Elmegyek! De nem utoljára láttatok! Vissza jövök érted hercegnő!-kacsintok a lányra, majd el megyek.


Aria:

Teljesen kimerültem. A fény és a varázslat felemészti minden erőmet. Fel nézek.
Homályos foltokat látok csak.
-Shou! Segíts!-vesztem el az eszméletem.

Óvatosan felemelem Ariát, és beviszem a sulidokihoz.
- Mi történt? - kérdezi ő rémülten.
- Fogalmam sincs, egy elmebeteg hidra-srác megtámadta... már a földön feküdt, mikor odaértem - magyarázom, és ráteszem a tündért az ágyra.
Visszaöltöm emberi alakom, és aggódva figyelem a dokit, aki elkezdi vizsgálni a lányt.

Shou:

Aria megint elvesztette az eszméletét. Egy kis indián mágia segítségével könnyedén magához térítettem.
-Óvatosan nyisd ki a szemed!-adom ki neki a parancsot.

Aria:
Lassan magamhoz térek. Az orvosiban vagyok. Shou fölém hajol és lámpával vizsgálgat, hogy minden érzékem a helyén van-e.
-Jól vagyok Shou!-lököm el a szemem elől a lámpát.-Csak megint sokat használtam az erőmet.-magyarázkodom.-Köszönöm, hogy idehoztál!-hálálkodom Rheanak.

- Nincs mit - mosolyodom el. - Örülök, hogy jól vagy. Mit akart az az elmebeteg?

Felülök az ágyon.
-Megint lányokért jött! elakar csábítani párat, ahogy a múlt évben is... Most pedig kinézett magának engem!-vágok hülye arckifejezést.

- Értem... és hogyan juthatott át az iskola védelmi rendszerén? Nem kellett volna a területen kívül maradnia? - kérdezem értetlenül. Nem igen értettem a dolog működéséhez, de elméletben kint kellett volna tartania az ilyeneket.

Zsebre tett kézzel nyugtázom hogy megint egyedül maradtam.
~Legalább nyugalom van.

-Fogalmam sincs!-mondom elgondolkodva.
-Majd beszélek az igazgatónővel!-teszi hozzá Shou.-Rhea, te menny vissza órára én meg elkísérem Aria-t a szobájába, jobb lesz, ha ő most lepihen.

- Oké, vettem! - szalutálok nevetve, és elballagok a következő órámra.
Nem a legérdekesebb, de bent kell ülnöm rajta...

Visszamegyek az épületbe és elindulok az igazgató irodája felé.
~Nem vagyok idevaló. Jobb lenne ha kiiratkoznék.
Az ajtóhoz érek és kicsit bátortalanul kopogok rajta.

Ayane:

-Szabad!
Unottan néz végig a belépő srácon.
-Valami baj van?
S: -Ki akarok iratkozni.
A: Dühösen az asztalra csap.
-Ne merészelj ilyet mondani! Utálom a gyávákat!
-De...
-Hallgass! -pattan fel a székéből és ragadja meg a srácot. -Adok egy esélyt hogy meggondold magad. Apád mesélt rólad ezért tudom hogy itt a helyed.
-De...
Ebben a pillanatban nyílik az ajtó...

/Ha valaki belép az irodába az szemtanúja lesz ennek a jelenetnek. ^^/