A vágy börtönében-Játék

-Én meg hogy apa. Szerinted alkalmasak vagyunk arra hogy felneveljük?

-Én biztos vagyok benne!-bújok szorosan a karjaiba.-Szerintem nagyszerű apa leszel!-lehelek egy csókot az ajkára.

-Köszönöm. Biztos remek család leszünk.
Próbálom leplezni az izgalmamat.

-Így van, azok leszünk.-mondom álmosan, majd el is alszom. Álmomban meg jelenik a bébi és Will. Választanom kell közülük, de én nem akarok. A bébi kezd halványodni, majd Will is.-Ne!-mondom. El tűntek. Tiszta vér minden. Érzem folyik valami a kezemen és látom, hogy az is véres. Sikítozni kezdek. A baba terem a kezemben, de nem lélegzik.-Istenem, ne! Ne!-kezdek zokogni.-Ne!

Látom hogy Ariana rosszat álmodik ezért megpróbálom felébreszteni.
-Ébredj fel kérlek!

Érzem és hallom, ahogy Will ébresztget. Zihálva ébredek fel. Átölelem és a karjaiba bújok.
-Ne haragudj, rosszat álmodtam! Szörnyen rosszat!-folyik le az arcomon egy könnycsepp.

Letörlöm az arcáról a könnyeket majd egy csókot nyomok a homlokára.
-Nem hagyom hogy bármi is elszomorítson.

*Átölelem a lányt, majd a szemébe nézek.*
- Hogy aludtál?

- Remekül - mosolyodom el. - Kérsz valami reggelit?

-Köszönöm, hogy itt vagy!-bújok a karjaiba.-Nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett. Tényleg minden rosszban van valami jó!-mosolyodom el.

- Nem köszönöm, én csak téged kérlek. *Mosolyodok el, ahogy végig simítom a lány karját.*

- Ohh - pirulok el. Megcsókolom. A gyomrom azonban hangosan tiltakozva adja a tudtomra, hogy valamit ennem kellene... pedig nem akarom elengedni Solomont.

- Egyél, és ha végeztél, csinálunk valami izgalmasat. *Nevetem el magam*

-Szeretlek. -suttogom a lány fülébe majd megsimítom a hasát. -Természetesen a születendő gyermekünkkel együtt.

- Biztos nem kérsz semmit? - kérdem, miközben a hűtőben kutatok.
Találok egy adag szendvicsalapanyagot, és meglepetésemre még kenyeret is. Gyorsan összerakok egy szendvicset.

- Nem kérek. Majd talán ebédre valamit. Te csak egyél. *Iszom meg a kávém maradékát.*

- Ahogy gondolod...
Gyorsan végzek a szendviccsel, és ismét a karjaiba bújok.
- Hm, valami olyasmit emlegettél, hogy engem kérsz reggelire... - húzom huncut mosolyra a számat.

*Megcsókolja a lányt.*
- Milyen édes kis reggeli. *Mosolyodok el, majd felkapom, és a jól felszerelt játékszobába viszem, és lefektetem.*

A nyakába kulcsolom a karjaimat, és megcsókolom. Még mindig nehezen tudom elhinni, hogy ez a valóság, és tényleg itt vagyok... vele.

*Megcsókolom a lányt és mellé fekszek.*
- Itt aztán mindent lehet találni amit csak akarunk. *Mosolyodok el és végigsimítok a combján.*

- És akarunk valamit találni? - vonom fel a szemöldököm. - Szerintem elég, ha csak mi ketten itt vagyunk...

- Szerintem is, de itt a legkényelmesebb az ágy. *Nevetem el magam, majd megcsókolom a lány, miközben elkezdem kibújtatni a melltartóból.*

- Ezzel egyet kell értenem - mosolyodom el, és lehámozom róla a nadrágot.

-Én is szeretem ezt a kis csöppséget!-csókolom meg Willt, majd fölé kerülve átvetem az egyik lábam a csípője másik oldalára.-Mit gondolsz? Csináljunk valami izgiset?-kezdem lassan mozgatni a csípőmet.

*Megcsókolom a lányt, majd a nyelvemmel elkezdem a melleit izgatni, miközben a kezemmel maszírozom.*