A vágy börtönében-Játék

Mikor felébredek, Solomon még mindig az igazak álmát alussza. Nem akarom felébreszteni, ezért inkább nem mozdulok. Azon kezdek merengeni, mégis, hogy lesz tovább?
Idővel egyre laposabbakat pislogok, és újra elalszom.

Érzem, hogy Will ébresztget.
-Will!-suttogom.-Mi történt? Hol vagyok?-nézek körül, kómásan.

Megkönnyebbülök mikor látom hogy a lány felébred.
-Az ágyadba fektettelek miután eszméletlenül találtam rád a mosdóban. Hogy érzed magad?

-Nem jól, de olyan furcsa érzésem van! Nem akarlak megijeszteni, de lehet, hogy kellene egy teszt!-nézek rá nyomatékosan.

-Terhességi tesztre gondolsz?
Nyelek egy nagyot.
-Nem tudom hogy juthatnánk egyhez.
Hirtelen eszembe jut valami.
-Emlékszem hogy valahol volt egy óvszer automata, hátha van ott terhességi teszt is.

-Meg tudod nézni?-kérdezem s közben meg remeg a hangom.-Nem vagyok biztos benne, hogy az, de meg eshet. Érzem, hogy van itt egy kis dudor.-rakom a kezét a hasam legaljára, ahol a dudorocska van.

-Egy pillanat és jövök.
Elmegyek az automatához és szerencsére van ott terhességi teszt is. Elveszek egyet és elindulok visszafelé.
~Mi lesz ha a teszt pozitív? És mi lesz ha negatív? Készen állunk erre?
Míg ezen gondolkodok, visszaérek a szobába és a lány kezébe adom a tesztet.
-Tessék.

Elolvasom és kiderül, hogy a nap bármely szakaszában alkalmas kimutatni a terhességet. Ki megyek a mosdóba és megcsinálom. Várok pár percet, majd megnézem a csíkozást. 2 csík. A szívem nagyot dobban. Vissza megyek Willhez.
-Terhes vagyok!-mondom kissé döbbenten, majd el mosolyodom.-Terhes vagyok!-virulok fel, hiszen ez a pici egy csoda...

-Ez komoly? -lepődök meg majd kissé ideges leszek. -Egy gyerek...-szólok halkan.
Egy mély levegőt veszek majd megszólalok.
-Szóval apa leszek? Ez...ijesztő de egyben fantasztikus hír.
Magamhoz szorítom a lányt és megcsókolom.
-És most mit tegyünk?

Szorosan a karjaiba bújok.
-Nem tudom, hogy mi lesz, de én imádni fogom ezt a bébit! Minden képen meg tartom! Már csak azért is mert attól van, akit szeretek!-csókolom meg.

-De akkor még a gyerek születése előtt meg kellene tennünk valami fontosat.
Ezután féltérdre ereszkedek.
-Hozzám jössz feleségül?
~Gyűrűvel stílusosabb lenne de ami késik nem múlik.

Mikor letérdel és felteszi a kérdést, könnybe lábad a szemem.
-Persze, hogy hozzád megyek!-ugrok a nyakába.-Nagyon szeretlek!-csókolom meg.

Örömömben azt se tudom mit csináljak, inkább csak magamhoz szorítom a lányt és hosszasan csókolom.
-Annyira szeretlek!

-Én is nagyon szeretlek!-szorítom magamhoz.-Van egy kis probléma, mi lesz az orvosi vizsgálatokkal?-esek kissé kétségbe.-Mit csinálunk ha nem lesz egészséges vagy kell neki valami vitamin?

-Fogalmam sincs. Én most leginkább kettőnkért de főleg érted aggódok. Mi van ha a Fantomnak nem tetszik sem az esküvő ötlete sem pedig a terhességed? Nem akarlak elveszíteni!
Lehangoltan huppanok az ágyra, arcomat a kezeimbe temetem.

-Nem fogsz! Nem engedjük meg!-guggolok elé.-Szerinted megöl?-jut eszembe a chip, ami a fejünkben van.

*Mikor felébred ásít egyet, majd mikor látja, hogy a lány még alszik óvatosan leemeli a fejét a mellkasáról, és a párnára fekteti, majd kimegy gyors lezuhanyzik, és elmegy a konyhába kávét inni.*

-Amíg az ő táncát járjuk addig szerintem nincs baj. A kérdés viszont az hogy vajon meddig tudjuk ezt tenni?

Nem tudom, mikor ébredek. Solomon már nincs mellettem. Úgy saccolom, tizenkét órát aludtam legalább - általában csak akkor érzem magam ennyire kipihentnek.
Előkotrok a szekrényből egy hosszabb pólót meg egy bugyit, és elmegyek fürdeni. Beállok a zuhany alá, és ismeretlen késztetésre énekelni kezdek. A fürdőnek egész jó az akusztikája....

-Egy jó darabig biztosan, de, hogy utána mi lesz... talán addigra ránk találnak!-reménykedem.-Hiú ábránd igaz?

Miután végzek a zuhanyzással, felöltözöm, és elballagok a konyhába, hogy valami harapnivaló után nézzek.
~ Nem ártana egy kiadós reggeli... - morfondírozom.
A konyhába érve megpillantom Solomont. Nem tudom, mi vezérel, de a hűtőszekrény helyett felé veszem az irányt, és a karjaiba bújok.

-Nem hiszem. Hidd el, a gyermekünk nem itt fog megszületni.
Átölelem a lányt és adok egy forró csókot a homlokára megnyugtatásképp.

A karjaiba bújok.
-Talán aludnom kellene! Jössz velem?-nézek fel rá.

-Rendben. Holnap tudatni kellene a többiekkel hogy összeházasodunk. A gyerekről még nem muszáj. Mit szólsz hozzá?
Eközben befekszek az ágyba.

-Jó ötlet!-fekszem mellé.-El se hiszem, hogy anya leszek!-bújok szorosan hozzá.