A vágy börtönében-Játék

Bemegyek a konyhába harapni valamit.
~Jobb ha pótolom az energiát.
Miután végzek, kimegyek és keresek egy fürdőszobát. Egy szobában találok egy jakuzzit. Gyorsan levetkőzök és beleülök.
-Ez olyan kellemes! -lazulok el benne.

Nyelek egyet, és várom mit tesz.
Az első ujja még kissé fáj, de Solomonnak hála, ez az érzés hamar vegyül élvezettel is. Még életemben nem csináltam ilyesmit csak yaoi mangákban olvastam róla, és most én is érzem azt az átható bizsergést magamban, amit az előtt még soha.
Nem kell sok, és Solomon abbahagyja a tágítást, majd belém jön. Hatalmas erekciója van, szinte szó szerint szétszakít belülről, de nem rossz értelemben.

Kiszállok a kádból és megtörölközök. Magamra kapom a szekrényből kivett ruhákat. A trikó éppen a fenekem alá ér.
-Tökéletes.-állapítom meg. Ki megyek a fürdőből és keresek egy konyhát. Éhes vagyok ezt a gyomrom is tanúsítja. Eltart míg megtalálom, de meg lesz.
-Lássuk, mi van a hűtőben.-benyitok és látom, hogy a hűtő dugig tele van. Ki veszem az édes-savanyú szószt és a fagyasztóból egy csomag csíkokra vágott húst. A szekrényből kiveszek egy serpenyőt, amit a tűzhelyre teszek. Egy kevés olajon előre pirítom a húst majd hozzá adom a szószt. Ezen kívül készítek még zöldségestésztát.
Vajon a többiek éhesek, gondolkodom.
-Aki éhes jöjjön, mert csináltam kajcsit!-kiáltom, amilyen hangosan csak tudom.

*Lassú mozgásba kezdtek, hogy a fiú szokja az új dolgot, majd lassan gyorsítani kezdek, és nagyobbakat lökök. Fel-fel nyögök az élvezetre, már rég nem volt senkivel kapcsolatom.*

Vonaglok alatta, és közben én is hangosan nyögdécselek.
Olyan jó érzés ahogy bennem van, és ahogy a lökései egy egy pontot eltalálnak...
Nincs rá szó....

*Egyre gyorsítok a tempón, nagyot és mélyeket lökök a fiúba, majd lassan érzem, hogy nemsokára a csúcsra fogok érni. Ekkor kezembe veszem a fiú merevségét, és izgatni kezdem, hogy együtt élvezhessünk el.*

Egyre erőteljesebben hatol belém és én egyre jobban élvezem a dolgot, amikor pedig ráfog a farkamra nem kell sok ahhoz hogy el ne élvezzek, egy hangos nyögés kíséretében.

*Ahogy folytatom, bele élvezek a fiúba, majd lassan kihúzom a szerszámom, majd lehajolok, és lenyalom az anyagot ami a kis srácon van, majd hozzá hajolok, és megcsókolom.*
- Én most elmegyek, és alaposan letusolok. *Súgom a fülébe, majd az alsónadrágom magamra kapva és egy törölközőt kiszedve a szekrényből elindulok zuhanyzót keresni.*

Percekig fekszem ott, lihegve az ágyon, majd én is erőt veszek magamra, és fel állok. Még mindig valamilyen szinte érzem magamban a férfit, olyan jó volt...
Sóhajtok, majd magamra húzok én is valamit, és követem Solomont.
- Megyek veled! - fogom meg a karját.

*Meglep, hogy Yosuke is velem tart, de nem baj. A közelben találok egy zuhanyzót, és megnyitom a csapot majd a víz alá állok. Kellemes, ahogy végig folyik a bőrömön, és felfrissíti a testem.*

Én is a zuhany alatt kötök ki, de itt szerencsére van több is, szóval nem mászok be Solomon mellé, valahogy nem merném ezt már.

Kimászok a vízből és felöltözök.
-Ez jólesett!
Mikor kilépek, meghallom Ariana hangját.
-Nemrég ettem de az nem igazán volt elég. Na meg hátha lesznek ott még páran.
Bemegyek a konyhába.
-Szia. -köszönök a lánynak majd leülök az asztalhoz. -Nem gond ha csatlakozom?

*Mikor végzek a zuhanyzással a megtörölközök, de a hajam, nem törlöm meg, az vizes marad. Magam köré tekerem a törölközőt, és halkan távozok. Yosukének most pihenni kellene egyet, mielőtt bármit csinálna. Ahogy sétál a folyosón benyit egy szobába ahol Annie Garner-t találja.*
- Remélem, nem zavarok... *Mondja halkan.*

-Á, szép fiú... Persze, hogy nem. Legalább nem eszek egyedül.-szedek neki és elé rakom a tányért.-Jó étvágyat.-bele kóstolok a főztömbe.-Hmm, imádom a kínai kaját...-nyalom meg a számat, majd eszembe jut, hogy itt egy fiú mellettem.-Bocsi-kuncogok.-Mesélj magadról Will! Ugye nem baj, hogy Willnek szólítottalak?-érdeklődöm.

-Nem baj. Nincs sok mesélnivalóm. A kinti életem nem volt valami jó miután kitagadtak de hagyjuk ezt.
Belekóstolok az elém tett ételbe.
-Ez mennyei! -mondom csillogó szemmel majd szinte lapátolom az ételt a számba.

/Bocsi, hogy ennyit kellett rám várni, nemrég értem haza..../

Benyit hozzám egy srác, egy szál törülközőben.
- Öhm... izé... szia! - lelem meg a hangomat. - Annie vagyok - mosolyodom el.
Azt hiszem, őt láttam az egyik szobában...
A ruhában nem kicsit érzem magam feszélyezve, mélyebb a póló vagy miniruha dekoltázsa, mint amilyenek hordani szoktam.

-Örülök, hogy ízlik.-villantok felé egy mosolyt.-Mit szeretsz csinálni? A szexen kívül!-kacérkodom kicsit.

- Én Solomon vagyok. Örvendek a találkozásnak. *Beljebb lépek, és egy kiszemelt fotelbe leülök.*
- Te mikor kerültél ide? *Érdeklődik. Miközben végig néz a lányon. Ez a ruha jól kiemeli az alakját, igaz kissé extrém. Gondolja, hogy valami történhetett a lány eredeti ruháival, hogy ezt volt kénytelen felvenni.*

- Elvesztettem az időérzékemet, de elméletben néhány órája - vallom be. - Fogalmam sincs, mi merre, és ki van még itt rajtam kívül. Meg hogy miért vagyunk egyáltalán itt?
Próbálom észrevétlenül végigmérni. ~ Átkozottul jól néz ki, ezt meg kell hagyni... ~ gondolom.

- Az igazság, hogy azért vagyunk itt, hogy az embereket szórakoztassuk az erotikus játékokkal. Mindenkiben van egy neurochip, ami ha nem eszel eleget a feladatnak akkor kisüti az agyad. Így kénytelenek vagyunk azt tenni amit kérnek tőlünk. *Mondom el a lánynak a fejleményeket. Ezek szerint még nem tud semmiről. Mindenesetre szép lány annyit meg kell hagyni. Szép formás combjai vannak.*

-Kikapcsolódásként gitározni szoktam de úgy tűnik itt nincs rá alkalmam. És te? Szeretnélek jobban megismerni.

- Most komolyan meg akarják sütni az agyunkat? - vonom fel a szemöldököm. Még véletlenül sem a dolog erotikus részén akadok fenn... de legalább már kiderült, mire szolgálnak a kamerák. - Úgysem tehetünk semmit - vonom meg a vállam. - Mármint a chippel.

-Igazából én énekelni szoktam, de csak, ha egyedül vagyok... Na meg sokan ribancnak tartanak, de nem vagyok az, csak szeretek táncolni és szeretem ha megnéznek a pasik... Régen csak elmentek mellettem senki rám se nézett, de most, hogy lett egy normális stílusom, így igen... Egyébként főzni is szeretek, mint láthatod.-mutatok az ételre.-Jut eszembe én láttam pár gitárt a folyosó falára akasztva.

- Nem tehetünk ellene semmit. Ha csak valaki a csoportból nem agysebész, aki megműt mindenkit. Mondjuk talán még az a szerencse, hogy amit csinálni kell az véleményem szerint még a dolog kellemes fele. *Mondom a lánynak, a gondolataimat.*

- Ezzel nem tudok vitába szállni - húzom mosolyra a számat.