A vágy börtönében-Játék

- Ne csináljak valami kaját?
Kérdem a fiúra nézve. Biztos mimdenki éhes. Meg se vártam a választ és a hűtőt kezdtem tanulmányozni. Mit főzzek?

- Segíthetek? - pattantam fel, majd a lány mellé léptem - Rin-san? - néztem rá kérdően, közben nagyon aranyosan.
- Amúgy válaszolva a nemrégiben feltett kérdésedre, öm... tényleg nem töltöttem még be a 18-at, 16 éves vagyok. Te? -kérdeztem tőle. Kedvelem Rint, meg úgy ránézésre senki sem olyan nagyon vészes...

- Segíthetsz,ha szeretnél... és 16? 14-nek se mondtalak volna. Én 19 vagyok.
Mondtam kuncogva majd a kezébe adtam pár dolgot.
- Szereted a rántott zöldségeket?

- Hát, kicsit alacsony vagyok - motyogom, közben picit elpirulok, nem szeretem ezt a témát.
- Öm... szeretem a zöldséget, sőt a növényeket is, bár azokat nem megenni - habogom, majd próbálok a kezembe adott dolgokkal kezdeni valamit.

- A kávé tökéletes. *Mosolyog Yosuké-ra, majd más témába kezd.*- Ha valaki akar tőlünk valamit, az majd úgy is ki fog derülni. Addig meg szerintem nyugodtan élvezni lehet a hely által biztosított kényelmet. Amúgy, nem tudom, kit érdekel, de azért elmondom, én 22 éves vagyok. *Feláll a helyéről, és kinyitja az egyik felső szekrényt, melyben zabpelyhet talál, kivesz, egy zacskóval felbontja, és enni kezdi.* - Nekem ez bőven megfelel a mai napra. Szerintem, én is körbenézek, hogy mi ez a hely, és még milyen dolgok vannak itt. Akkor ti most egyet főzőcskéztek Rin és Yosuke? *Fordul a lányoz, és a fiúhoz.*

- Jam... el leszünk!
Mosolygok.
- Aranyos vagy,de nem kell zavarban lenned. Nem foglak megenni... szóval szereted a virágokat?
Közben elkezdem készíteni a kaját.

- Igen, Solomon-san - pillantok a férfira, majd tovább tisztítgatom a zöldségeket, de amiért most se figyeltem oda, a hámozóval sikerült megvágnom magam - Áu - szisszenek fel.
Közben Rinre pillantok és válaszolok a kérdésére.
- Igen szeretem őket, kertész akartam lenni... de valahol van egy zsepi? - kérdem, közben igyekszem nem összevérezni a zöldségeket.

*Látja, hogy a srác elvágja az ujját, leguggol elé, megfogja a vérző ujját és a szájába veszi, lenyalja róla a vért, miközben a farzsebéből előkotor egy ragtapaszt, és a sebre rakja.*
- Vigyázz jobban magadra, nem az a lényeg, hogy levágd az ujjad. *Feláll, és megkócolja a fiú haját.*

Egy, "perverzek" sóhajjal figyelem a két férfit. Elveszem Yosukétól a kést és inkább a panírozást hagyom rá.
- Ha bármit szeretnétek csinálni azt ne itt. Nem ítélem el...de... ne itt...
Morgom.

Kissé elpirulok amikor lenyalja a vért az ujjamról, közben kissé nyelek egyet.
- Köszönöm Solomon-san - motyogom - nem volt direkt - hebegem.
Aztán amikor Rin-san felhozza hogy nem itt, teljesen elvörösödöm, és megdöbbenve nézek rá...
- Ez... nem az! - makogom.

*Elmosolyodik, amikor a lány megszólal.*
- Csak nyugalom, ha szeretnék valamit a kis kölyöktől, nem a szemed előtt csinálnám. Keresnék valami nyugodtabb helyet hozzá. *Még egyszer megkócolja a fiú haját, majd felveszi a zabpelyhes zacskót, és elindul körülnézni, hogy még mik találhatók ebben az épületben, vagy miben.* ~Tényleg jó lenne megtudni, hogy mit akarnak tőlünk. Ha csak szexről lenne szó, szerintem még nincs is semmi gond.~ *Gondolkodik, és vigyorodik el kajánúl.*

Belépek egy-két szobába mindenhol csak a szoba közepéig megyek felnézzek a plafonra majd sóhajtva elmegyek. Viszont az egyik szobába lefekszek az ágyra benézek alulra majd elterpeszkedek miközben a plafont nézzem.
-Ágyak,kamerák emberek. Ebből mit lehet össze hozni? Na de nézzük 2 lány, 2 fiú meg egy mimóza lelkű cseléd aki a férfiak táborát erősíti. Lehetséges hogy.....
Pattanok fel az ágyból de lépteket hallok. "Már a hideg futkos a hátamon ettől a helytől." Kinézzek óvatosan és egy árnyt láttok elsuhanni, a nyomába szegődök. Megáll egy szoba előtt és benyit, én meg követtem és én is benyitottam. "Mr. Holmes (William) volt az árny? De várjunk csak..." Neki dőlők a félfának és vidám hangom keresztbe tett kézzel megszólalok.
-Igazam volt, kamerák,ágyak és ezek a "eszközök" . Valami rossz, perverz pornó show-ba cseppentünk.
Eközben diadalmasan néztem körül, próbáltam benne elnyomni a jó kislányt aki ettől már rég vörösen rohan el.

~Bárki rabolt el minket, alaposan felkészült a hely kialakítására.
Ekkor furcsa zörej hallatszódik majd megszólal egy ismeretlen, eltorzított hang.
/Üdvözöllek játékosok, akarom mondani színészek! Mostanra már mind magatokhoz tértetek így ismertetem a szabályokat. Én vagyok Fantom, akinek engedelmeskednetek kell. Aki ellenáll annak a nemrég beültetett neurochip kisüti az agyát és meghal. Nem szándékozok megölni senkit se persze csak akkor ha mind azt teszitek amit mondok. A hely ahol vagytok teljesen le van zárva és le van árnyékolva. Minden helyiség be van kamerázva és minden szavatokat hallom. A feladatotok nem más mint hogy szórakoztassátok a nézőket. Törekedjetek minél pikánsabb műsort adni és akkor megjutalmazlak titeket./

Kissé össze rándulok a hangos bemondó alatt. Némán hallgatom végig, de még mindig nem értem. Hogy szórakoztassul, miért én? Nem tudom. Miután vége kérdően pillantok a többiek felé, hátha ők tudnak valamit, mert előttem teljesen ködbe burkolódzott az egész.

Megrezzenek mikor megszólal a hangos bemondó. Mi a fene? Mégis...mit akarnak? Ez hülyeség...
- Hogy szórakoztatni? Mi ez mégis? - csapom a kést a deszkába, majdnem megölve egy szerencsétlen hagymát....

A hangosbemondó elhallgatása után összeszorítom az öklömet.
~Ez a Fantom egy őrült. Vagy inkább zseni? De az is lehet hogy egy őrült zseni.
Visszamegyek a többiekhez.
-Gondolom ti is hallottátok.

*Újra felbukkan a konyhában.*
- Milyen új fejlemények. *Mosolyodik el.* Az embereket kell szórakoztatni pikáns módon, itt csak egy dologra gondolhatott a Fantom. *Vélekedik hangosan.* És ahhoz a pikáns dolgokhoz tisztázni kell mindenki szexualitását. *Vág teljesen komoly képet, de mélyen magában mosolyog, hiszen az történt, mint amire számított, és véleménye szerint ő van a legjobb helyzetben.*

- Tisztázni mindenki szexualitását? - nézek körbe. Jelenleg úgy érzem én vagyok itt a leg elesettebb. Nem akar bevallani hogy a fiúkat szeretem, de lehet hogy muszáj lesz, vagy nem tudom...
- én... - hebegem - homoszexuális vagyok - bújok el Rin mögé.

- Most komolyan...jesszus... - vörösödöm el... ez így... undorító...
- Amúgy... bi vagyok... - mormogom és Yosu felé fordulok. - Te olan édes vaagy~~

A hangos bemondóra elnevettem magam majd a konyhába megyek ahova mindenki össze csődült.
-Mint valami kerge marha kór.-Jegyeztem meg magamba halkan- Nem tudni, nem azt mondom hogy nem voltam férfival csak eddig még nem nagyon agyaltam ezen. Mondjuk Hetero aki nyitott az új dolgokra.
Mondtam flegmán majd megfogtam az egyik széket az asztaltól és az egyik félre eső helyre húztam ahol jól látok mindenkit.

-Hetero. -szólalok meg rövid hallgatás után. -És most mi lesz? Sorsot húzunk?

- Én biszex vagyok. Sorshúzás? *Vonja fel a szemöldökét.*
- Végül is… Mondjuk, ha Yosuke homoszexuális, és én vagyok az egyetlen biszex férfi akkor az ezek szerint eldöntetett, hogy itt mi lesz. Természetesen, ha ti máshogy gondoljátok, csak szóljatok. Vagy ti mit szeretnétek csinálni?
~Érdekesnek ígérkezik ez az egész dolog. Kíváncsi vagyok mi fog ebből kisülni.~ *Mosolyodik el.*

Teljesen elvörösödöm Solomon mondatára.
- Na de Solomon-san? - kérdek vissza, közben pedig kissé előbújok Rin mögül. Teljesen el vagyok vörösödve.
Némán végig gondolom a dolgokat... mire csak még jobban elvörösödöm. Mint egy rák.

- Nekem nagyon nincs kedvem ehhez, az egészhez... - morgom nem eresztem el Yosukét.
- Héé... Yosuke még nem is nagykorú. - nézek csúnyán Solomonra.

Csak nézem őket unottan és közben agyalok. "Hm? Most komolyan velük össze zárva? Fhu....furcsa egy társaság." Majd felnéztem a kamerára és vissza a társaságra.