Induljon a játék

Mindenki Kiotoban vagy a város határánál kezd. Szabadon bejárható a város de a császári palota egyelőre tiltott terület.

Unottan sétálgatok a város főterén.
~Mikor kapok meghallgatást a császártól? Ha harcolhatok a daimyo-k ellen akkor talán a családom gyilkosát is megtalálom.
Míg ezen gondolkodok, egy teaház mellett megyek el.
~Lehet benézek ide egy kicsit.
-Elnézést, szeretnék egy kis szakét rendelni. -szólok a tulajdonosnak majd leülök az egyik asztalhoz.
Miután megkapom az italt, beleiszok miközben szemlélem a vendégeket.

"Egyik pillanatba normálisan iszogatok a másikba már egy izom majom próbál lecsapni." Gondoltam magamba miközben az egyik tea házba kerülgettem egy férfinak a szablyájának a csapásait. A férfi már teljesen kiszáradt az ordibálástól én meg csak lazán kerültem a csapásokat, közbe mosolyogva próbáltam beszélni vele. Rajtam egy barnás köpeny volt a csuklya rész a fejemről lehúzva így minden ugrásomnál látszott a vörös hajam de a ruhám csak néha látszódót amikor egy-két szaltót csináltam. Ez a kis műsör a tea ház belül folyt majd egyszer fel ugrottam a fickó izmos vállára és egy rúgással kijjebb tessékeltem. A fickó kiszakítva a szép ajtót nagy porral felborítva egy két asztalt és vendéget meg szakét is. Én csak leporoltam magam és kisétáltam a törött ajtón majd egy asztalra felraktam a lábam.
-Csak annyit mondtam, hogy egy ilyen majom mint te miért akar meghalni a harcmezőn?! Ez az igazság nem tehetek róla.
Észre vettem, hogy mindenki minket néz csak vigyorogtam a tulaj meg már siratta a helyet. Oda mentem az egyik asztalhoz miközben a csávó próbált felállni és lehörpintettem egy csésze italt. "A sör jobb." Gondoltam magamba miközben elfintorodtam de aztán mosolyogtam a tulajra. A fickó eközben felkelt és nehéz kardjával lesújtott rám de én egy oldalra való szökelléssel kivédtem és csak az asztalt találta el. Én gyorsan megfogtam az üveget és a csészét majd a fickó kezébe raktam.
-Muszáj verekedni? Nem beszéljük meg, van ilyen menny inkább gyakorolni a helyet, hogy itt verd szét ezt a szép helyet. Kezdesz fáradni,remek.
Látom, hogy az ellenfelem liheg ekkor oda megyek a közelébe és pár ütéssel a mellkasára célozva leszerelem a kardját megfogom ami éppen a fejébe akar csapódni pár cm-re. A szablyát mellé döföm a földbe, majd felemelve a köpenyt egy zacskót húzok ki és a zokogó tulaj elé dobom.
-Mindenkinek akinek eltört valamije annak még egy üveg szakét. Magának meg jobb tea házat és ha máskor itt leszek sört kérek vagy alma sört az is jó.
Ezzel elindultam egy szemközti bódéhoz amelyben ételt lehetett találni, csorgó nyállal figyeltem, hogyan készítik egy a Ramen-t vagy valami ilyesmi ételt.

/Vincent Valentine/
*Hosszú volt az út még a célig elért Vincent, de megérte, most végre kiderítheti, hogy mi történik erre felé, és hogy mit lehetne tenni az ellen, hogy az ő földjükön ne legyen háború. Lassú léptekkel megy a városban, és figyeli az embereket. Nem nagyon járt még külföldön, és fura neki ez a hely. Ahogy beljebb ér a városba járőröző katonákba botlik. Mivel idegen ezen a helyen lehet, azt gondolnák, hogy valami rosszban sántikál, és az hiányozna neki a legkevésbé, hogy elfogják és dutyiba vágják. Bár így is eléggé feltűnő a tömegben, és sokan megnézik maguknak.* ~Biztosan nem láttak még ilyen embert, mint én…~ *Elmélkedik magában. Azért abban is reménykedik, hogy találkozik majd valakivel, aki a segítségére tud lenni, és megtudhatja, hogy mi folyik erre.*

/Ichinose Yaichino/

*Lassú léptekkel sétál a városban, az emberek megadják neki a tiszteletet, ahogy kell. Nem is várna kevesebbet az itt élő polgároktól. Mivel csak néhány nap múlva lesz nagygyűlés melyet maga a császár fog vezetni, addig kimenőt kapott, hogy a lehető legjobb formájában jelentkezhessen a szolgálatra. Egy kis teaházba lép be. Az ott ülők mind meghajolnak előtte, és a vezető egyből elé jön.*
- Mivel szolgálhatok Ichinose úr? *Érdeklődik.*
- Egy hársfateát kérek.
- Természetesen, azonnal hozom. Kérem, addig foglaljon helyet a helyén.
*Erre már nem válaszol, hanem hátat fordít, és a megszokott kis szobába megy, melyet már egy jó ideje számára tartanak fent. Mint a császár szamurája ez megjár neki. Egyébként meg ebben a teázóban a legfinomabb a hársfatea.*

Némán sétálok az utcákon. Emberek, mennyi ember. Irritálnak, megnéznek, idegesítenek, én mégis tovább megyek.
Nem érdekel. Csak a vérükre lenne szükségem, másra nem.
Lassan egy teaházhoz érek, bentről illatok ezrei csapják meg az orrom, van csalán teájuk. Gondolkozom el egy pillanatra hogy belépjek-e.
Végül döntök.
Lassan leülök az egyik asztalhoz és várok, a környéken csak a nevemet ismerik, gondolom mindenki egy nagy harcost vár, vagy egy settenkedő alakot, nem egy gyereket. De én már nem növök sehova.
Lassan egy felszolgáló jön elém.
- Mit... - kezdene bele, de én nem akarom kivárni amíg végig mondja így közbe vágok.
- Egy csalán teát kérek - mondom, és tovább ülök, rá se nézek. Gondolom az ő fejében most az jár hogy milyen egy faragatlan kölyök, de ez van.

Meg érkezem a két kislányommal ők a lovon ülnek a cuccal együtt nézzük azt a hatalmas várost milyen sok ember milyen sok katona de meg is bámulnak szokásosan ezüst színű hajamért.
Meg látok egy teaházat és kikötöm előtte a lovat és bemegyek a két picivel és keresünk egy szabad asztalt lerakom könnyünek látszó hatalmas legyezőmet és kardomat és szép csendesen helyet foglalunk.
Oda jön egy pincérkisasszony.
-Szép jó napot~mosolyogva űdvözlöm -2 kanna gyümölcsteát kérnénk szépen és meg kérdezhetem hogy van-e itt kiadó szoba mert nem ide valósiak vagyunk és a kicsiknek jó lenne már egy jó forró fürdő és egy normális ágy~mondom kedvesen és lágyan.
-persze fürdőnk és szabad szobánk is van.~mondja udvariasan és már el is indul a teákat kihozni de abban a pillanatban már oda is hozta
-Nagyon szépen köszönjük...~elmegy a pincér kisasszony -pihenés következik míg a császár nem hívat engem ~mosolygok~

Megiszom a szakémat majd fizetek és távozni készülök.
~Vajon kikkel kell együtt dolgoznom? Persze ahhoz még meg kell felelnem a császár előtt.

Kifizettem a tányért és a Rament majd elindultam felfedező kirándulásra. A kardom a hátamon volt és néztem éppen ki jön velem szembe. "Furcsa itt nem olyanok a harcosok mint nálunk. Sokkal fegyelmezettebbek és kedvesebbek elsőre." Miközben ezen agyaltam néha nekem jött egy két lurkó akikre kedvesen mosolyogtam és bocsánatot kértem.

/Ichinose Yaichino/

*Hamar kihozzák a teáját, és nem telik bele sok időbe, hogy megigya azt. Utána feláll, és lassan távozik a házból, ismét mindenki meghajol előtte. Észre vesz egy embert aki gyerekekkel van, és kard van nála. Biztosra veszi, hogy a császárhoz akar majd menni. Meglát egy másik embert is. Rá kíváncsi, ezért megszólítja.*
- Fiú! Hova visznek útjaid? *Kérdezi meg szilárd és erős hangon.*

/Vincent Valentine/

*Tovább bandukol a városba, és reméli, hogy valakire ráakad.*

-Sétálok egyet a városban mert a palotába még nem lehet bemenni. Egyébként miért érdekel? -kérdem gyanakvóan.

Sóhajtok, hamar megiszom a teát, fizetek, majd egy plakátot pillantok meg.
Úgy négy méterre lehet tőlem, mégis kiszúrom.
A császár harcosokat toboroz.
Lassan fel állok, majd kissé uralkodom magamon hogy ne teremjek rögtön oda. Amikor oda érek elkezdem olvasgatni a sorokat.
Már kissé kezdem unni a bérgyilkoskodást, ideje valami újba vágni.
Gondolom, közben sokat kissé furcsállóan pillantanak rám. De ez engem nem zavar.

Miközben sétáltam megláttam egy kisfiút(Xeny) miközben egy plakátot olvas ahol a császár toboroz embereket. Oda mentem és az egyik kezembe a tányér a számba az evő pálcikával és a másik kezemmel a plakátot takartam.
-Ez nem olyan hirdetés amit egy kis tök magnak meg kell néznie.
Mondtam mosolyogva amennyire tudtam az evőpálcáktól.
-Amúgy hogy hívnak és a szüleid hol vannak?

Hirtelen egy idegen nő lépett mellém.
- Nem vagyok tökmag, csak kisnövésű - mormogom kissé ingerülten, utálom ha le tökmagoznak.
- Emelett a szüleim, róluk nem tudok semmit - válaszolok hűvösen.

Nézzek rá csodálkozva miközben letéptem a plakátot és összegyűrve a köpenyem alá rejtettem. Majd elkezdtem enni egy falatott.
-Akkor árva vagy? Hát nekem tök mag vagy, de ah szeretnéd akkor a még nem tudom meg a neved lehetsz picur vagy akár kölyök. De akkor hova kell vissza vinni ha eltévedtél?
Kérdeztem tőle miközben ettem a kajámat majd amikor végeztem a tányért lazán hátra dobtam ami repült olyan 6 métert és egy férfi fején landolt szét törve.
Hátra néztem, és kínosan vigyorogtam. "He itt gondok lesznek." De szerencsémre nem vette észre, hogy én dobtam így megúsztam.
-De hogy megeredjen a nyelved én Natsuki vagyok hívj nyugodtan Natsunak vagy Na-chanak. A másik nevem nem hiszem, hogy ismered.

- A nevem Hisagi Rein - mondom higgadtan, a saját nevem, egy gyilkos nevét - És nem tévedtem el... - válaszolok ismét higgadtan.
- És te? Csak nem a hirdetés miatt jöttél a városba? - kérdem.

Elővettem a papírt majd elkezdtem nézni aztán a fiúra.
-Ez lenne az a hirdetés amit a császár adott ki valakik ellen. Hm? Fura azt hittem valamivel nagyobb a felhajtás mondjuk bemondók vagy dalnokok vagy kik hirdetik. Szegény fickót egy papír miatt csonkítottam meg? Gratula Natsu.
Veregettem meg a saját vállamat miközben sóhajtottam egyet. A fiúra néztem felhúzott szemöldökkel.
-Hány éves is vagy? És miért érdekel téged ez a toborzás?
És a kezembe lévő papira mutattam és kíváncsian vártam a válaszát.

- 17 éves vagyok, bérgyilkos, azért akarok beállni, hogy végre ne kelljen idióta nemesek kedvére téve ölnöm - mondom megint csak higgadtan.
- Nem tudom, a plakát is épp szemet szúr a harcosoknak.

Fütyültem egyet elismerően a fiúnak. Össze borzoltam a haját miközben mosolyogtam.
-Azt hittem valami városi gyerek vagy. De 17 évesen bérgyilkosnak lenni kemény dolog. Igaz én már akkor jártam a világot. De ha nem jöttél volna ide nem szúrt volna nekem szemet ez a fecni. Ahonnan én jöttem minden bejelenteni valót nagy felfordulás követ. De te nem egy szokványos ember vagy. Ugye Rein? Vagy melyiket használod?

Egy pillanatra rá néztem a lányra, majd egy kis mosolyt eleresztettem.
- Nem nagy szám, főleg hogy az ember rész is, csak félig igaz. Jó a Rein.

Néztem ahogy mosolyog majd elkezdtem kuncogni.
-Nagyon ártatlan arcod van amikor mosolyogsz. Akkor te félvér vagy? Ne válaszolj csak ízlelgetem a szót. De amúgy tudsz valamit erről a Daimyo veszélyről? Ahogy észre vetted nem ide valósí vagyok így itt nem nagyon tudom mi hogy van.
Vakartam meg a tarkómat miközben néztem kínomba a fiúra és kuncogtam. "Igaz a sake lehetne jobb, a szusi meg. Inkább kihagyom." Gondoltam magamba és néztem körül.

- Nem tudom, majd ott csak kapunk valami tájékoztatást - válaszolok - amúgy én se itt élek, csak itt is kapok pár munkát - jegyzem meg, túl sokat nem tudok a környékről, csak arról hogy melyik úrhoz kell menni munkáért, és az ahhoz kapcsolódó dolgokat.

-Akkor fedezzük fel. Mert eddig szét vertem egy tea házat, 2 banda kaszaboló örülteket, pár katonát. Jah és ez csak a város. Te szerinted itt lehet kapni alma sört vagy csak sört? Talán itt nem ismerik ezt az italt?
Karoltam bele és húztam magam után a nyüzsgő utcán és löktem félre az embereket miközben beszéltem neki hátulra. Egyszer megálltam és hátra fordultam.
-vagy van más dolgod?

Kissé meglepődtem a lány reakcióján. Furcsa volt nekem ez az egész.
- Nem nincs... - mondom, kicsit meglepetten.

-Min lepődtél meg? Nem nyúlt hozzád még ember?
Nevettem miközben a fejét fogtam és borzoltam. Mikor abba hagytam azt a pár könny cseppet kitöröltem a szememből és köhintettem egyet.
-Ne lepődj meg rajtam, mert ha minden igaz akkor lehet egy helyre kerülünk. És tud meg még lehet teázni fogsz látni az ellenségeinkkel. Ha nem érted majd rá jössz. Keressünk valami kocsmát.
És a kis pihenőből megint rohanás és húzás lett, de eközben a papírt nézegettem a másik kezembe. Mikor észre vettem egy kis ital bolt szerűséget. Oda mentem és szét néztem találtam valami érdekes italt amit kiszeretem volna próbálni.
-Te kérsz valamit? Veszek neked.

~Fizetek és közben figyelem az embereket ahogy jönnek mennek elkisérem a kicsiket a szobába -majd este fele jövök aztán nem rosszat tenni~nevetve vissza megyek a többi ember közé és kimegyek az utcára és ott nézelődöm a városban.