Induljon a játék

- A legtöbb ember, aki tudja ki, vagy mi vagyok elmenekül - mondom újra ridegen.
Kicsit furcsa ez a lány, de legalább van életkedve, nem úgy mint nekem.
- Nekem nincsenek ellenségeim, még. És akiknek a meggyilkolására felvesznek azokkal sem teázgatok, csak eltüntetem őket, nyomtalanul.

Kifizettem a két üveg piát, az egyiket oda adtam a fiú kezébe a másikat kinyitottam és elkezdtem inni. Úgy döntöttem be mint valami alkoholista férfi.
-Hát tőlem nem kell tartanod én nem menekülök el. Már volt dolgom félvérekkel igaz azok olyan vámpírok voltak akik napon bírtak lenni, meg vérfarkasok és még sok más.
Majd furcsán rá néztem a fiúra miközben sétáltunk és egy kicsit kuncogtam.
-A teázást sem úgy értettem, hogy a mostani ellenségeimmel. Ezt arra értettem, hogy nem nagyon szeretem kiengedni a kardomat senkire sem így megpróbálom szóval elintézni de néha nem megy és be kell durvulni. De ekkor sem rántok elő kardot csak akkor ha az ellenfél érdemes rá. Erre gondoltam így ha meglátod a harc mezőn, hogy nem harcolok csak védekezek ne lepődj meg.
Ezt a hosszú kifejtést egy nagy korty itallal frissítettem fel majd az üveggel a kezembe rámutattam a fiú kezére.
-Te amúgy ihatsz alkoholt?

- Még csak 17 vagyok, tehát nem - válaszolok az alkoholos kérdésére, de azért megkóstolom az italt.
- Hát én nem nézem meg milyen erős az ellenfelem, ha az a dolgom, megölöm és kész. Annyi az egész hogy nem szeretek nagyközönség előtt dolgozni, utálom mutogatni a képességeimet, nem vagyok egy dísz példány - iszok még egy kicsit, aztán eltolom az italt, úgy tűnik még a sört se nagyon bírom... szívás.

Kezembe veszem a másik üveget amit Rein eltolt. És az üres üveget bedobtam egy vödörbe.
-Hát ez gáz, hogy nem ízlik. Igaz jobb az a sör ami nem itt készült vagy hoztak. Értem. Én sem nagyon szeretem ha valaki látja azt a képességemet amit elakarok mindig is rejteni. De neked milyen képességed van? Ha elmondod én meg mutatom mert ha elmondom nem hiszem, hogy elhinnéd.
És aranyosan mosolyogtam rá.

- Fölösleges, majd úgy is látni fogom, ha más nem játszom veled egyet - mosolyodom el egy kicsit - Nem akarom ennyire előre felfedni a lapjaimat.

Sétálgatok az utcán egy dalt fütyürészek amit mindig a feleségem énekelt elmerengve neki megyek Vincent -bocsánat nem vettem észre~meg hajolok bocsánat kérés képpen majd kiegyenesedem

-Elnézést az udvariatlanságom miatt. Csak mostanában annyian megtámadtak hogy nem tudom kiben bízhatok. Ha jól látom szamuráj vagy. A császár szolgálatába akarsz állni?

/Vincent Valentine/

*Ahogy az utcán sétálok, valaki nekem jön, meghajol, és bocsánatot kér tőlem.*
- Ugyan, nem tesz semmit, mindenkivel megeshet. *Szólal meg.*
- Meg tudná mondani, hogy kitől szerezhetek információt a térségben folyó háborúról?

/Ichinose Yaichino/

*Majdnem kardot rántott az idegennel szemben, de mivel bocsánatot kér, így szemet tud hunyni a pimaszsága felett.*
- Én nem akarok. Már évek óta a szolgálataiban állok. Az egyik első szamurája vagyok Ichinose Yaichino. Te ki vagy? *Hangzik az erőteljes válasz és kérdés Yaichino szájából.*

-hát tulajdon képpen most most én is egy olyan embert keresek meg egy nagyon jó máncél kovácsot aki meg tudná oldani hogy amikor lángolok akkor ne égessen meg a tűz~nevetek egy kicsit -jah bocsánat nem lenne kedve eggyüt keresni egy olyan személyt aki tudna nekünk segíteni vagy csatlakozhatok-e önhöz eme küldetésében~kicsit hosszadalmasan de mindvégig tiszetletet meg adó hangsulyal beszél az úrhoz.

-Asakura Azai. Ma érkeztem Kiotoba, jelentkezni akarok a császár elit csoportjába.

/Vincent Valentine/

- Szívesen csatlakozok a kereséshez. Én is elég új vagyok, de több szem többet lát, és biztosan találunk önnek egy jó kovácsot. *Mondja, és nyújtózik egyet.*

/Ichinose Yaichino/

- Ha be akarsz állni a császári hadseregben, holnap reggel jelentkezz a déli kapunál. Előre szólok, hogy nagyon erősen rostálják azokat, akiknek megengedik, hogy a császárt szolgálják. *Lassan elindul a kijárat felé, de még annyit visszaszól.* - Holnap reggel!

-Rendben és ne aggódj! A sorsomat be fogom teljesíteni!
~Megtalálom azt a daimyo-t és magam ölöm meg.

-rendben van~elindul tovább a férfival mikor meg lát egy olyan hírdető plakátot amin a király sereget toboroz vagy mit csinál majd oda sietek és letépem a plakátot és oda viszema férfinak -nézze..~át adom a papírt

Végigmérem a szamurájt miközben távozik.
~Erősnek tűnik, biztos nagy harcos. Jobb ha vigyázok vele.
Távozok a teaházból és az utcán sétálgatok.

/Vincent Valentine/

*Elolvassa a férfi által oda vitt papírt.*
- Hmm. Ezek szerint a császár egy új hadsereget toboroz… ~Ezek szerint még csak most fog kezdődni a nagyobb háború, ez még nagyobb fenyegetés lehet az országunknak…~

/Ichinose Yaichino/

*Lassan visszaér a császári palotába, és a lakhelyére megy, hogy a nap mocskát lemoshassa magáról.*

Csüggedten rajzolok le köröket az üveg száján miközben durcizok.
-Nem hiszem el....közbe nagyon aranyosan néztem.
És eközben nagy csillogó szemeimet vettem kölcsön mikor megláttam, hogy semmi haszna abba hagytam. Ittam tovább amikor meghallottam a mellettünk lévő emberek beszédjét. Ahogy arról beszéltek, hogy egy híres harcos valami Kard nélküli férfi hogyan irtott ki egy teljes Daimyo klánt. Én elnevettem magam elégé hangosan mire mindenki furcsán nézet rám. A fiú vállára csapok és nevetve mondom.
-Hát ez nagyon jó vicc volt Rein. Komolyan ezt máshol is el kéne sütnöd.
Mindenki vissza fordult eredeti helyére én meg sóhajtva nézzek magam elé. "Már megint rikítok a tömegből kifelé." Aztán félszemmel hátra néztem a beszélgetőkhöz és hallgatóztam.

/Ichinose Yaichino/

*Miután végzett a tusolással, úgy gondolja, hogy még tesz egy sétát a városban. Sok gondolat kavarog a fejében, és kell a friss levegő.* ~Vajon hány ember fog csatlakozni a császárhoz? Vagy jobb, ha azt kérdezem, hogy milyen emberek? Teljesen mindegy! A császár szava szent és sérthetetlen, és én azt teszem, amit ő mond!~ *Figyelmesen jár a városban, ugyanis az utóbbi időben elszaporodtak a kisebb tolvajok. Nem mintha az ő feladata lenne ezt elintézni, de mint a császár embere kötelességének érzi ezt a dolgot. A nyüzsgő város most kissé üres, nem jár annyi ember, kivéve a piacot. Itt találhatók a tolvajok is.*

/Ichinose Yaichino/

*Ahogy a városban sétál fürkésző szemei megakadnak egy tolvajon, aki almát lopott. Észrevétlenül elé, hogy ne menekülhessen, majd olyan gyorsan rántja ki kardját, és szeli négybe az almát a tolvaj kezében, majd csúsztatja vissza a hüvelyébe, hogy alig lehet ezt észrevenni. Majd a bűnösre néz és megszólal.*
- A városban tilos lopni. Viselned kell a tetteid következményét tolvaj! *Mondja szilárd hangon.*

- A bűnösség fogalma relatív melyet a kellő környezet szab meg. A jelenlegi helyzetben a te cselekedeted volt az, amit bűnnek lehet nevezni, hiszen fizetés nélkül vitted el azt az almát, amit imént elvágtam a kezedben. Remélem, tudod, hogy ennek az árát meg kell térítened az árusnak, és utána munkára kell jelentkezned a császári udvarban, hogy megtanuld a leckét. *Hangja szilár és elhatározott, mely a legmegszokottabb tőle, hiszen ezt tanulta egész életében. Majd ez a higgadtság néhány másodpercre, mintha eltűnne belőle, amikor jobb kezével rászorít az előtte álló nyakára, majd elengedi.* - Remélem tanulni, fogsz ebből a leckéből, és többet nem vetemedsz ilyen dologra. Az itteni emberek nem a tolvajok miatt dolgoznak. *Majd hátat fordít neki, és elindul az utcán lefelé.*

Ön is csatlakozni fog?~érdeklődöm mag közben észre veszem ahonnan letéptem a tekercset ott van egy kis rozzant kovács üzlet oda sietek és egy öregapó a kovács mester -Oh jó öreg uram meg tudnáe csinálni nekem szerény páncélomat tűz állóra nagyon meg hálálnám ~hátamról leveszem a acél legyezőt és azon lóg egy kissebb zsák és annak a tartalmának a felét kiöntöm az asztalra egy csomó pikkely meg arany -és fogadja el a maradék ajándékot és hozza rendbe a műhelyét~kedvesen mondom és cselekszem mikor az öreg meg se tud szólalni.
Vissza nézek az emberre és még a sorozó bambulja

/Vincent Valentine/

- Hogy beállok e? Őszintén, nem tudom, én csak a háború okára és arra vagyok kíváncsi, hogy miként lehet ezt megakadályozni... *Gondolkodik hangosan.*

/Ichinose Yaichino/

*Nem töri magát, hogy elfogja a tolvajt, helyette kiadja az őröknek, hogy vigyázzanak, és ha tudják, akkor kapják el.*