Másnap reggel felmértem a palota minden ör pontját kifigyeltem mikor van őr váltás és ilyenek. Persze álruhába egy szegény lánynak öltöztem aki ott ült a ház tömbök alatt. Az arcomat bebugyoláltam és így szinte nem is lehetett felismerni. "Értem akkor 2 óránként van váltás. Amióta elszöktem azóta elégé megerősítették, így nehéz lesz bejutni. *Ekkor jött egy kocsi megrakva kajával és cserépedénnyel. Elmosolyodtam majd felkeltem és megjátszva a remegő, szegény lánykánt mentem a másik őr helyre ott elbuktam majd oda kuporodtam egy ház alá.*Ha jók vagyunk simán bejuthatunk."
A gondolataimból 2 kislány szakított félbe akik eltakarták a kilátást. Mosolyogva jöttek oda és érdekesen néztek engem, majd megszólaltak.
-A néni mit ücsörög itt?
A néni szó szíven szúrt amin meg is látszott rajtam mert meghökkentem. A lányok csak vigyorodtak rám, én is vissza mosolyogtam a kendő alatt.
-Öhm...elszöktem otthonról és itt találtam menedéket. "Fenébe...ezek nem felnőttek." Vagyis inkább nincs hova mennem és itt húzódtam meg a vihar miatt.
-De nem is esik az eső. A néninek nincs otthona?
Kinyújtottam a kezemet és tényleg nem eset semmi még a nap is sütött."Rossz hazugság. Besültem." Nemet ráztam a fejemmel majd sajnálkozva lehajtottam a fejemet. Majd belenyúltam egy kis táskába és cukrot vettem elő.
-A szüleitek biztos keres....ha jók lesztek és elmentek meg keresni oda adom a cukrokat.
A lányok visítva fogatták el és szaladtak az apjukhoz. Miután eltűntek Eichi jelent meg a hátam mögött éreztem, hogy engem méreget mikor akarom őket hátba szúrni. Sóhajtottam majd rá néztem.
-Ne félj én nem olyan vagyok mint ti. Megígértem, az információ ért cserébe a szolgálataim. Nem szúrlak titeket hátba, már így is hátba szúrtam pár embert.
Eichi csak behúzódott a sötétbe ahol nem látják meg. Én meg folytattam a dolgomat.
