Haruno Mi - Játék

Itt fog zajlani maga a játék, mindenki az iskolában kezd ahol épp ma van az első tanítási nap, a felesleges sallangok (beiratkozás, évnyitó stb.) már megtörténtek így mindenkinél aktív a tanulói jogviszony.

~ Végre vége az évnyitónak...
Mindenki siet valamerre. Én a büfé felé lépkedem, de rá kell döbbennem, hogy rengetegen állnak sorba. Visszasétálok az udvarra, és a bokrok rejtekében felvettem a köztes alakom, s mikor úgy láttam, senki sem figyel, felröppentem a felhők közé.

Mivel még van időm az óra kezdetéig, sétálok az iskolában.
~Vajon itt a helyem?
Nagyokat sóhajtozok miközben lehajtott fejjel megyek.

Unottan rugdosom a port a suli körül és nézelődök szét. "Most még otthon lehetnék ha apa nem ment volna el." Találok egy nagyobb követ és belerúgok amely neki ütközik egy fának, onnan egy szobornak majd egy gyereket talál fejbe. Kínosan elmosolygok és gyors léptekkel elszivárgok nehogy észre vegyen.

Máris év nyitó után az igazgatóiban kezd mert arcon rugott egy elsőst mert csúnyán nézett rá
-nyugalom igazgatónő nem úgy volt ahogy csak elesett nem vettem észre és rá léptem a fejére...*magyarázkodik de ellesz küldve egy figyelmeztetésselki ér az udvarra mérgében rá is gyújt

Érzelemmentes arccal haladok a folyosón, próbálom kerülni a szemkontaktust másokkal. Az osztályterem előtt megállok és magamba roskadva leülök az ajtó mellé. Páran véletlenül megbotlanak bennem de van aki szándékosan lép rá a lábamra majd nevetve továbbáll.
~Csak ezt a napot éljem túl.
Sóhajtok egy nagyot de nem mozdulok a helyemről.

Mendegélek a folyosón amikor, elnézzek oldalra és abba a pillanatba hasra is vágódok egy valamiben. Nagy puffanással gurulok pár métert és felemelt lábam meg háttal megérkezek a földre. Háttal fekszek a földön miközben a fejemet hátra szegezzem, hogy lássam miben buktam fel.
-Hé, Kölyök nem jó követ játszani mert még más is elesik és lehet neki nagyobb baja lesz. Amúgy mit ülsz itt mit egy szobor?
Kellek fel mint valami zombi majd leporolom a farmerom és a topomat is megigazítom és lassan felálltam.
-Na akkor mit ülsz itt, mint valami kőszobor?

Lassan a lány felé fordulok.
-Bocsánat. -szólok halkan.
Kicsit összébb húzom magam.
-Nem fontos. -szólok magam elé meredve.

Kirázott a hideg és teljesen lefehéredtem. " A frász kerülget ettől a fiútól." Most én néztem ki úgy mint egy kő szobor. Megráztam a fejemet és leültem mellé miközben elővettem a "batyumból" a nyalókát. Bekaptam egyet és oda nyújtottam a másikat a srácnak.
-Egyed, egészséges a cukor,de csak akkor ha nem vagy hiperaktív se cukor fanatikus.
Erre a mondatra kivettem az édességet és elmosolyodtam.
-Miért vagy ilyen búval baszott? Amúgy sincs jobb dolgom csak itt ülni.

Kicsit furcsállom a helyzetet, ritkán kedvesek hozzám mások. Bátortalanul fogom a nyalókát és körbenézek mielőtt megnyalom egy kicsit.
-Ez csapda?

A fejemet a falnak támasztottam és néztem a mennyezettet, viszont a csapda szóra rá néztem a srácra és elnevettem magam.
-Nem vagyok vadállat, hogy csapdát állítsak. Csak szimplán unatkoztam és úgy döntöttem meg tudom miért ülsz itt, ha nem mondod el legfeljebb akkor ketten ülünk itt.
Elmosolyodtam de még mindig a plafon felé volt fordítva a fejem, miközben a számba raktam lökdöstem az édességet. "Komolyan? Itt ülök és egy kb. 15-16 éves sráccal-vagyis azt hiszem fiú- beszélek." Sóhajtottam egyet és félszemmel a gyereket néztem.

*Elindulok befelé a épületbe miután elszívtam a cigit és bele megyek egy lányba véletlen -bocsi nem vettelek észre jól vagy? *meg fogom a két karját és nézek rá közben rágoma rágómat hogy ne legyen cgi szagú a leheletem

Ültem a földön és gondolkodtam mit kéne enni, a srác mellettem valamin agyalhatott mert néha oldalra nézet aztán megint a semmibe. Megrántottam a vállamat és megint fel keltem, hogy a zsibbadt lábamat megmozgassam. Ekkor egy nálam nagyobb fiú belém jön és majd nem megint a földön kötök ki de sikerül megfognia időben, nehogy elesek. Zavartan nézzem a földet nagy kerek szemekkel és bólintottam egyet. "Lassan elmehetek vízi siklónak ha még egyszer a földre kerülök." Később kiszedtem a karomat a kezeiből, és elhúztam a számat.
-Máskor figyelj az orrod elé, mondjuk ez az én hibám is mert a folyosó közepén állok fel. Amúgy vehetsz be még egy rágót mert még mindig cigi illatú vagy.
Miközben beszéltem kivettem a nyalókát a számból, és lazán lelógattam mikor befejeztem akkor sem vettem vissza, csak a srácot mértem végig. Megráztam a fejemet és a kisfiú mellé telepedtem a falhoz.
-Szabad az út, Uram. Remélem más már nem fogja keresztezni az útját.
Mosolyogtam a srácra, visszavettem a számba a nyalókát és elkezdtem a pálcikáját forgatni miközben vidáman néztem a srácot.

-nem vágom mért tömörültök itt a folyosó végén és depiztek de mind1...
*Bekap még egy rágót majd elindul és találkozik pár haverjával köszön meg minden majd tovább áll és leül az igazgatói elött a padraszinte elfekszik már és bámulja a folyosó végén azt a kettő szerencsétlent akik a földön depizniek

Teljesen tátva maradt a szám, ekkora bunkót nem is láttam az életembe. Durcásan neki dőltem a falnak és karba tett kézzel kezdtem morogni valamit magamba miközben szinte lángoltam a dühtől. "Mi köze van, hogy mit csinálok. Idióta egy srác remélem ha legközelebb találkozók vele leoszthatom." Ekkor viszont egy csaj állt meg előttem hosszú szőke fürtjei hullámzott a hátán, zöldes szeme volt ami elégé titokzatossá tette. Amikor nem akartam tudomást venni róla ő felfújt arccal homlokon pöckölt miközben a nevemet mondta.
-Kate ezt miért kaptam?
-Azért Alex mert nem figyelsz rám és egy ilyen nagyszerű teremtményt mint engem nehéz nem észre venni. -A homlokomat dörzsöltem ahol egy vörös folt maradt.- Még valami megígérted, hogy eljössz velem megnézni hol lesz óránk és hova vagyunk be osztva a koliba.
Ezek után elkezdtünk beszélgetni, végül a beszélgetést egy magas barna hajú fiú zavarta meg akit kézen fogva elrabolta Kate-t tőlem. A lány színlelt sírással rimánkodott, hogy mentsem meg de én csak vigyorogva integettem neki.

Némán figyeltem az előbbi jelenetet, majd halkan sóhajtok egyet. Ránézek az órámra majd felkelek.
-Ebbe az osztályba jársz? -bököm ki a kérdést idegesen és magam is meglepődök a kérdésem hosszúságán.
~Az első órám az igazgatóval lesz, apa mondta hogy vigyázzak vele mert kicsit fura nőszemély.

Oda fordulok a sráchoz és elégedetten nézzek le rá mert kisebb nálam.
-Nem hiszem, hogy veled járók egy osztályba. Igaz jobban szeretnék alsós lenni mint másodikos.
Nevettem el magam majd a nyalóka pálcikáját bele pöcköltem egy kukába. Felvettem a táskámat a földről és egy órát kerestem.
-Szerintem én lépek most még nem tudok semmit, hogy hova leszünk kiosztva és szerintem az előbbi szőke szörny kinyír ha nem nézzem meg neki. Na szia remélem még találkozunk.
Ezzel elindultam a folyosón valami támpontot keresni, hogy hol leszünk amikor megtaláltam a hirdető táblát.

-Szia. -köszönök el a lánytól majd lassan bemegyek a terembe.
Egy idő után bejön a tanár és teljesen meglepődök mikor a saját apám az.
-Üdv, tudom hogy az igazgatónővel lenne órátok de ő...hmm...most nem elérhető. -szólal meg majd kínosan nevet. -Mivel nem tudom a tananyagot, így szabad foglalkozás van.
Minden diák hangoskodni kezd, engem kivéve. Én inkább sóhajtozva bámulok ki az ablakon.

*fel kell unottan a padról majd oda sétála hirdető táblához látom az elöbbi csajt. Kutakodni kezdek a kabátomban és találok egy nyalókát -bocsi hogy bunkó voltam veled az elöbb fogadd el béka ajándékként *mosolygok rá miközben mellé állok.

-Igazgatónő, elvárom, hogy minden biztonsági intézkedést elrendezzen! Nem szeretném, ha a lányom veszélyben lenne....-mondja anyám.
-Rendben felség!-hajol meg a diri.
-Anya, minden rendben lesz! Csak menny már el végre!-kérlelem.
-Rendben!-lép ki az irodából.
-Sajnálom Fujimura igazgató!-hajolok meg.
-Semmi baj! Eredj órára!-int az ajtó felé. Kilépek az ajtón és elindulok az osztályom felé. Bele botlok egy csapat gyerekbe.
-Hello!-intek nekik.

Megtaláltam a nevemet örömömbe koppantottam is rá, kezdtem volna a magamba beszédet amikor valaki elkezdet mellettem beszélni és egy nyalóka ütötte ki a szemgolyómat.
-Te hozzám beszélsz?
Néztem szét magam körül de nem láttam senki mást csak őt és saját magamat. Elvettem az édességet, kibontottam miközben durcás fejet vágtam majd egy hirtelen mozdulattal....a szájába nyomta.
-Bocsánat elfogadva de nem kell béka nyalóka a számba, hogy brekegjen. Jó étvágyat hozzá csak nehogy brekegni kezdj.
Mondtam vigyorogva miközben még a kezemet a nyalóka pálcikáján tartottam, nehogy kivegye.

-Akkor majd legközelebb kapsz limitált nyalókát...tudod milyen ritka egy Főnix nyalóka?!*beletúrok a hajamba és meg fejelem a hirdető táblát mjad gyorsan kikeresem a nevemet -lépnünk kéne órára...*látom hogy mindenki eszevülten megy órára -vagy talán bele férmég egy nyalóka?*zsebre dugok a kezemet és elvigyorodok

-Hát a számításaim alapján én inkább lógottam még egy kicsit a lábamat. Amúgy inkább maradjunk egy citromos vagy epres nyalókánál az olcsóbb és finomabb.
Ezt kikerekedett szemmel néztem mert az előttem lévő srác lefejelte a hirdető táblát. Elhúztam a számat és egy rakoncátlan tincsemet elsöpörtem az arcomból.
-Szerintem a szádba már nem fér el több. Amúgy meg lehet be kéne menni mert még az igazgatónál kötünk ki. Amúgy egy osztályba járunk?
Elengedtem a pálcikát, majd elindultam fel a lépcsőn ahol szerintem az óra lesz. "Kíváncsi vagyok milyenek az új tanárok? És az osztály változott-e? Remélem nem nagy a változás."

-igen egy osztályba járunk átrakott hozzátok az igazgató nő amúgy meg úgyis mindig hozzá járokbe szünetekbe meg ha nincs kedvem órára menni szóval engem már ismer*megyek utána* amúgy tesék itt van még egy nyalóka de ezt te edd meg*dobok a kezébe egyet*

Igazán lassan telik az idő, unalmas a semmittevés. Közben arra az ismeretlen lányra gondolok.
~Vajon ki lehet ő és miért volt olyan kedves hozzám?

Ayane:

Unottan csapja a fejét az asztalára.
-Elegem van a papírmunkából. utálom az első tanítási napokat.
-Kérem ne nyavalyogjon. -szólal meg az asszisztense. -Minél hamarabb végez, annál hamarabb pihenhet.
Ayane egy szomorú nyávogó hangot hallat, jelezve rosszkedvét.
~Pedig úgy szórakoztam volna az új diákokkal. A friss hús a legfinomabb. -vigyorodik el. ~Ami késik, nem múlik.